Akik nélkül nincs Székesfehérvári Királyi Napok

Sorozatunkban bemutatunk néhány embert azok közül, akik évek óta rengeteget dolgoznak azért, hogy ez az eseménysorozat megvalósulhasson. Nem fontossági, nem is ábécé sorrendben, hanem ahogy az események jönnek.
Elsőként Majoros Róbertet, aki az augusztus 10-i látványos nyitóünnepséget rendezi, de a másnap kezdődő XXIII. Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztiválban is bőven vannak feladatai.



Majoros Róbert, az Alba Regia Táncegyüttes művészeti vezetője évtizedek óta tagja az együttesnek. Táncosként nyert díjai mellett az utóbbi években számos elismerést kapott koreográfusként (2013-ban például a Pesovár Ferenc-díjat vehette át) és néptáncpedagógusként (az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesülettől 2009-ben az Alkotói díjat nyerte el). Magas színvonalú, elkötelezett munkájának köszönhetően az ország számos pontjára hívják dolgozni, de a határon túl is rendezett, koreografált már műsorokat.

Az autentikus néptáncok mellett tematikus előadásokat is készít, a történelmi táncok is érdeklik. 2014-ben Horváth Csabával közösen ő volt a Szent László koronázását felelevenítő szertartásjáték koreográfusa, emlékezetes a Mozdulatlan legendák című előadás is, amelyet tavaly óriási sikerrel mutattak be ismét a Népművészeti Fesztivál keretében. Koreográfiái rendre nyerik az elismeréseket a néptáncos versenyeken, a Pulutyka-csoportot egy ország zárta a szívébe a Fölszállott a páva televíziós verseny során.

Az augusztusi esték népszerű látványossága a mozgó történelmi képregény, amelynek vetítővásznaként idén a Ciszter templom és a Szent István Király Múzeum Rendház épülete szolgál. A specális animációs filmet hatodik éve Magyarósi Éva képzőművész, animációsfilm-rendező készíti Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa koncepciója alapján. Az idei alkotásból II. András, az Árpád-ház tizennyolcadik királyának életét ismerhetjük meg.



Magyarósi Éva igen sokoldalú művész, számos médiumban alkot. Már 16 évesen verseskötete jelent meg, novellákat ír, köztéri szobrokat, animációs filmeket, fotókat és rajzokat is készít, díszleteket tervez, tanít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, de elsősorban talán videóművészként ismert. Gyakran halmozza és keveri a technikákat, jellegzetes üvegképei a fotó, a rajz és a festmény keverékei. 2005-ben végzett a MOME Vizuális Kommunikáció Tanszék animáció szakán – diplomafilmje, a Hanne című lírai, álomhangulatú mű 2006-ban az oberhauseni nemzetközi rövidfilmes fesztivál díját kapta meg, a 2009-ben készült Lena című filmje pedig a legjobb kísérleti kisjátékfilm lett a 41. Magyar Filmszemlén. Idén Ő az egyik nyertes az UniCredit Bank Korszakalkotók című mecénásprogramjában: a támogatásból Párizsban szeretne egy kiállítást létrehozni. Három kisgyerek anyukája, életének középpontjában a gyerekek állnak.

A Székesfehérvári Királyi Napok egyik „fényfelelőse” Falvay Miklós médiaművész, akinek a koronázóbazilikát megelevenítő, tízperces animációját tavaly szeptemberben láthatták a fehérváriak a Nemzeti Emlékhelyen. Advent idején sokan játszottak hópelyhes animációjával az Igéző előtt, egy korábbi eseményen pedig a Szent István-bazilika hátoldalára vetített, a templomok „fejlődéstörténetét” bemutató animációjával nyűgözte le az arra járókat. A Székesfehérvári Királyi Napok második felében, augusztus 17-20. között három helyszínen találkozunk alkotásaival a Fő utcán a Mátyás király-emlékműtől az Országzászló térig. Az animált 3D-s fényfestés mellett ezúttal is lesznek interaktív vetítések: az élőképportré rajzoló alkalmazással és a kinektes játék során a néző maga is alkotóvá válik.



Falvay Miklós a Székesfehérvári Művészek Társaságának tagja. A 90-es évek közepén az Iparművészeti Egyetem videó szakán végzett, három évig főállásban tanított az egyetemen, ahol azóta is óraadó tanár, majd film- és animációs stúdiókban dolgozott. Életrajzában így ír magáról: „Végzettségem szerint vizuális kommunikációs tervezőművész vagyok, amibe nagyon sok mozgóképhez tartozó terület tartozik. Gyakorlatilag minden munka más, mint az előző, nincs két egyforma feladat. Dolgoztam már rendezőként, aki a mű koncepciójáért felel, művészeti vezetőként, ahol a látvány tervezése volt a feladatom és speciális trükkök, látványok kitalálója és megvalósítójaként is. Játék-, dokumentum- és reklámfilmek készítésében egyaránt részt veszek.”

Filmjeivel több díjat is nyert a Dunántúli Függetlenfilm Szemlén, az Országos Függetlenfilm Fesztiválon, de a Cottbusi Filmfesztiválon is. Falvay Miklóst zenészként is ismerheti a fehérvári közönség: a kilencvenes évek Pinke Miklóssal és Kis-Róka Csabával közösen alapította meg a Leonardo Jam nevű, máig működő zenekart.

Csörsz Rumen István a kezdetektől részese a Székesfehérvári Királyi Napok alkotógárdájának: ő zenésíti meg az óriásbábokról írt verseket, és már az első fesztivál óta itt van velünk a zenekarával, a Musica Historica régizenei együttessel.



Csellótanulmányai után fordult a népzene és a régizene felé, az Óbudai Népzenei Iskolában elvégezte a duda és koboz tanszakot. Részt vett Czidra László keszthelyi reneszánsz kurzusain, s több hangszeren autodidakta módon megtanult játszani. Felsorolni is sok, hányféle hangszert képes megszólaltatni: lant, koboz, barokk gitár, mandora, gitár, tambura, ud, kanun, tekerőlant, fidula, cimbalom, kontra, furulyák, duda, görbekürtök – és természetesen énekel is. Mégsem hivatásos zenész: az ELTE magyar szakán 1997-ben szerzett diplomát, PhD-disszertációját 2004-ben védte meg. Kutatási területei a régi magyar énekköltészet, a XVIII–XIX. századi közköltészet és a közép-európai dallamrendszerek. 1988-ban megalapította a Musica Historica együttest; 1997 óta a Musica Historica Kulturális Egyesület elnöke, magyar és balkáni népzenével is foglalkozik. Színpadi zenéket is írt. Énekmondóként, egyben a Musica Historica együttes munkájának elismeréseként 2003-ban megkapta a Tinódi-lantot, 2016-ban a Kobzos Kiss Tamás-vándordíjat.

Az idei augusztusi rendezvénysorozat a XXIII. Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivállal indul augusztus 11-én. A színes nemzetközi forgatag „házigazdája” immáron hat éve Majoros Andor fesztiváligazgató, az Alba Regia Táncegyüttes művészeti menedzsere, aki Botos Józseftől, a fesztivál életre hívójától vette át ezt a posztot.



Majoros Andor egész életét a néptánc határozta meg: nyolcévesen kezdett táncolni, táncosból tanár, több iskola néptáncpedagógusa és számos Fejér megyei néptánccsoport vezetője lett. 2005 óta az Alba Regia Táncegyüttes művészeti vezetője, 2012 óta az együttes művészeti menedzsere és a Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál fesztiváligazgatója. 2017-ben a Martin György Néptáncszövetség és a Magyarországi Folklórfesztiválok Szövetsége is elnökségi tagnak választotta.
Amikor bemutatkozót kértünk tőle, mindezeket versben fogalmazta meg:

Édesanyám 100 forintért küldött engem táncba,
78-ban Kovács Dodi keze alá játszva.
Négy esztendő múlva aztán Albás táncos lettem,
Gyerek csoportból 84-ben felnőtt szintre léptem.

Botos József akkor felismerte bennem,
Ez a legény ide való, táncosnak kell mennem.
Agráregyetem után hát nem is gazda lettem,
Az Alba tánckarát így felnőttként átvettem.

Majd a néptánc főiskolát is jelesen kijárva,
S testvéremmel az Albát már együtt irányítva.
Sajnos 2011-től az aktív tánctól elválva,
Térhettem a reám kiválasztott útra.

Bécitől még egy fontos megbízást is kaptam,
Hogy a Királyi Napok Néptáncfesztivált hűen igazgassam.
Örömmel és tisztelettel állok helyt hat éve,
Hogy a néptáncfesztiválnak legyen minél tovább élte.

Ígérem, hogy idén sem ér csalódás majd senkit,
A 23. fesztivál szeretettel vár mindenkit!

Majoros Andor
fesztiváligazgató


Nagy Judit és az általa vezetett Szabad Színház a kezdetektől fogva kiveszi a részét a színes forgatagból: a Koronázási Ünnepi Játékok idején középkori piacot működtetnek a Városház téren, utcaszínházi produkciókkal szórakoztatják az arra járókat, vagy Élőképes Krónika keretében mutatják be a város történelmét.



Nagy Judit a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán tanít, a Társadalmi Kommunikáció és Média Intézeti Tanszék adjunktusa – Székesfehérváron azonban leginkább az idén 60 éves Szabad Színház művészeti vezetőjeként és előadásainak rendezőjeként ismerik. 15 éves korában már tagja volt a Szabad Színháznak, amelynek alapítói között ott volt az édesanyja is. Aktív színjátszóként természetesen jelentkezett a Színművészetire, ahova nem vették fel, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola informatikai szakára viszont igen, így mérnökként diplomázott, és egy darabig dolgozott is ebben a szakmában, majd tíz évig televíziós újságíró volt – de közben folyamatosan játszott a Vörösmarty Színház darabjaiban és a Szabad Színház produkcióiban is.

1991 óta vezeti a Szabad Színházat, ezt az óriási családot, amelyben már a negyedik generáció nevelkedik. A társulathoz tartozni életforma: többen is akadnak, akik a gyereküket is szívesen viszik szerepelni, és olyan tagjuk is van, aki már az unokáival játszik egy színpadon. Művészetszeretetükkel, civil elkötelezettségükkel, bemutatóikkal és újító ötleteikkel szerves részeivé, sőt gazdagítóivá váltak Székesfehérvár kulturális életének. Mindezért a város a Közgyűlés által odaítélt „Pro Cultura Albae Regiae” díjjal mondott köszönetet a Szabad Színház társulatának 2014-ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából.


Ezt a sorozatot igazából Benkő-Igaz Krisztinával kellett volna kezdeni, hiszen nélküle tényleg nincs Székesfehérvári Királyi Napok, de ő szeret mindig kicsit a háttérbe húzódni. Rejtély, mikor alszik: éjjel-nappal ott van az összes eseményen, amelyeken egyébként hónapok óta dolgozik. Tervez, szervez, több száz oldalas, aprólékos forgatókönyveket ír, színpadépítőkkel, fellépőkkel, közreműködőkkel egyeztet, hogy minden gördülékenyen menjen – úgy, ahogy megálmodta. Bár a Fehérvári Programszervező Kft. szakmai vezetőjeként a város összes nagyrendezvényét ő fogja össze, soha nem titkolta, hogy a Székesfehérvári Királyi Napok a szíve csücske.



2001 óta él Székesfehérváron, azóta dolgozik a város kulturális életének színesítésén. Olyan legendáktól tanult, mint az „Öreghegyi” Tóth Pista és Kolozsvári Kende: először az Öreghegyi és Felsővárosi Közösségi Ház gyakornokaként, később munkatársaként, végül igazgatóhelyetteseként, majd A Szabadművelődés Háza kollektívájában a városrészek közösségi és kulturális életének felvirágoztatása volt a célja és az élete.

2013-ban került a Vörösmarty Színházhoz a Koronázási Ünnepi Játékok fesztiválintendánsaként: büszke arra, hogy a színház vezetőségével egy új fesztivált indítottak el és hagyományt teremtettek a városban.

„A Fehérvári Programszervező Kft. szakmai vezetőjeként csapatommal azon dolgozunk, hogy Székesfehérvár kiemelt, nagy jelentőségű rendezvényein és fesztiváljain városunk lakosai és az ország minden tájáról, vagy akár külföldről hozzánk érkező turisták örömmel vegyenek részt a programokon, azokat a magukénak érezzék és elégedetten nyugtázhassák: jó ebben a városban élni, dolgozni, Székesfehérvárt turistaként, vendégként felkeresni” – mondja.


Benkő Balázs, a Városgondnokság rendezvénytechnikai csoportvezetője az, aki – mondhatjuk így – kollégáival megalapozza a városi rendezvényeket: ők építik ugyanis a színpadokat, végzik a kordonozást, a helyszínek berendezését.



Tizenhárman vannak összesen, ez a csapat igyekszik megvalósítani mindazt, amit a programszervezők elképzelnek, megrendelnek. Nem könnyű munka ez: ha esik, ha fúj, menni kell, csinálni, hogy a rendezvény kezdetére elkészüljön a színpad, megépüljön az útzár, a kordon. Számukra talán a Székesfehérvári Királyi Napok jelenti a legnagyobb kihívást – Balázs „készségfejlesztő rendezvényként” jellemzi, ahol a sokféle program miatt az átlagnál több a feladat.

Balázs kicsit több mint három éve végzi ezt a munkát, egy igazán kiváló csapattal: „Jó csapat a miénk, képesek vagyunk kulturáltan, veszekedés nélkül együttműködni, megoldani a problémákat, ez nekem nagyon fontos. Nekünk ez az életünk, ha nincs munka, akkor is sokszor összejárunk. Inkább baráti társaság már ez, így dolgozni is könnyebb, ami fontos is, mert szezonban többet vagyunk együtt, mint otthon a családdal” – mondja.

Az augusztusi rendezvénysorozat elmaradhatatlan része a Fricsay Richárd Regionális Katonazenekari Fesztivál, amelynek során a fehérvári helyőrségi zenekar mellett vendégegyüttesek töltik meg pergő katonazenével a belváros tereit. Az eseményt a kezdetektől fogva Ruff Tamás őrnagy, a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar karmestere szervezi.



Ruff Tamás őrnagy 2010 augusztusában vette át a nagy múltú zenekart vezetését, néhány évvel azután, hogy Székesfehérvárra, az Összhaderőnemi Parancsnokságra került. A város katonai hagyományai és a honvédség zenei tevékenysége miatt is kiemelt figyelem övezi munkáját: ötletei, lendületessége és újításai mind a honvédség, mind a civil lakosság körében még jobban megszerettették a zenekart és a katonazenét.

„Olyan korban élünk, amelyben az emberek nemigen figyelnek a hagyományokra, és éppen ezért fontos, hogy valaki ápolja a régi zenei hagyományainkat. A katonazenekar erre kiváló közeg – ugyanakkor nyilvánvalóan lépést kell tartani a kor kihívásaival is” – fogalmazott a karmester egy interjúban.

Tevékenysége révén, a zene eszközeivel a Magyar Honvédség egy másik arcát ismerhetik meg Székesfehérvár polgárai, szakmai munkájának eredményeként pedig sokfelé elviszi a város jó hírét. A Fricsay-díjas Helyőrségi Zenekar mellett számos kisebb-nagyobb formációt vezet, láthattuk musicalegyüttesek és könnyűzenei kisegyüttes élén a városban és távolabbi színházakban is. Munkásságát a város közgyűlése 2014-ben Sipos Gyula-díjjal ismerte el.

Ha a fontossági sorrend számítana, Botos Józsefet, az Alba Regia Táncegyesület korábbi elnökét elsőként kellett volna említeni, hiszen nélküle tényleg nem lenne Székesfehérvári Királyi Napok.



Ő volt az, aki közel negyedszázada életre hívta azt a nemzetközi néptáncfesztivált, amelyből a város egész augusztusi rendezvénysorozata kinőtt. A fesztivál kitalálója, majd fesztiváligazgatója és főszervezője volt egészen a közelmúltig.

Botos József egész eddigi élete a néptánc jegyében telt. A néptánccal általános iskolásként ismerkedett meg, de elég hamar felhagyott vele, mert focista szeretett volna lenni. Középiskolásként tért vissza újra a néptánchoz: előbb egy vállalati csoportban, majd a Fejér Megyei Népi Együttesben táncolt, amely később az Alba Regia Táncegyüttes nevet vette fel.

Támogatók