A mapping magyarra nehezen fordítható kifejezés, térvetítésnek, épületvetítésnek lehetne magyarítani, de talán a „videó-szabászat” fejezi ki legjobban a lényeget, ugyanis bármilyen felületre rá lehet szabni a 3D animációkat, kis- és nagyméretre egyaránt – magyarázza Bordos László Zsolt, aki a világon az elsők között kezdett el ezzel az új művészeti ággal foglalkozni.

A videóprojektorok fejlődésének, fényerejük növekedésének köszönhetően 2005-2006 táján kültéren is jó minőségben lehetett már vetíteni – a technika adta lehetőségeket kihasználva kezdett kísérletezni Bordos László Zsolt is: „Még nem is volt neve ennek a műfajnak, amikor elkezdtem. Meguntam csak vásznakra vetíteni, próbálkoztam mindenféle felülettel. Kiderült, hogy ez az irány európai tendencia, vannak mások is, akiket foglalkoztat ez a dolog. Elmondhatom, hogy ott voltam a mapping születésénél. A magyar mappingesek egyébként világszerte elismertek, a szakma előkelő helyen jegyez bennünket” – mondja Zsolt, aki tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen és Helsinkiben végezte. Formabontó vetítéseivel a műfaj elismert úttörői közé tartozik, aki rövid idő alatt nemzetközi hírnevet is kivívott magának. Munkáit több mint 40 ország több mint 60 városában mutatták be.

A Székesfehérvári Királyi Napokra készülő mappingről az alkotó azt mondja, alapvetően a fény téralakítási lehetőségeivel szeretne kísérletezni, a művész fényekkel, robotlámpák használatával egészíti ki a vetítést.
„A 3D animációkat a fények használata fogja kiterjeszteni, a robotlámpák szoros összefüggésben lesznek a vetített képpel” – fogalmaz Bordos László Zsolt.