A kánikulai hőségben gyerekjátékokkal, közös daltanulással várta az érdeklődőket a Tördemic Néptáncegyüttes, hogy azután a Vigántpetenden ma is élő, húsvéti zöldág-járást szokását is bemutassa. A tavaszköszöntő, éneklős-vonulós játékkal az egész Fő utcát bejárták a fiatalok. A petendiek nagyon büszkék erre a hagyományra, ami csak extrém időjárási körülmények között maradhat el – de akkor is megtartják pünkösdkor. Az együttes ifjú tagjai egészen az Országalmáig jutottak, ahol a zöldág-járáskor játszott körjátékokból is megmutattak néhányat. A badacsonytördemici csoport az Országzászló téren bemutatta a különleges, hosszú kürt hangját, sőt, dudaszót is hallhattak az érdeklődők. A Balaton-felvidék hagyományait őrző együttes gyönyörűen faragott pásztorbotokat is hozott magával, ezeket és több fotót is láthatott a rögtönzött szabadtéri kiállításon a közönség. A téren már délelőtt tíz körül is csodás illatok szálltak – a tördemici csoport egy tagja ugyanis finom pörkölttel lepte meg kicsivel dél után az arra járókat.

A Veresegyházi Hagyományőrző Népi Együttes a Galga mentéről érkezett a fesztiválra. Ők az Országalmánál az aratás, az új kenyér témájához kapcsolódva hívták játékra az arra járókat, azt kérték például, hogy próbálják meg kiválasztani a kis gabonakoszorúk közül a búzát, árpát, rozsot, a tritikálét. Jelentjük, volt, akinek sikerült megoldani a feladványt. Közben a közönségből lányok, asszonyok felpróbálhatták a veresegyháziak szépséges hímzett kendőit, aztán egy régi képkeretet kézbe fogva mindjárt fotó is készült, hogy legyen emlék a napról. A gyönyörű viseletekbe öltözött asszonyokkal kézműveskedhettek is az érdeklődők, a férfiak pedig a kasza élesítésének tudományába is beavatták a kíváncsiakat.

Kicsivel távolabb a gencsapátiak borral és sonkával kínálták az ebédidőben arra járókat, mellé meg jóféle bordalokat is hallhatott a közönség. A vasi hagyományokat őrző csoport később a színpadon a valamikori katonai toborzáshoz kapcsolódó „regrutázást” mutatta be nagy sikerrel. Délután az Országalmánál az őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület asszonyainak szoknyája alá „kukkantottunk be”. Megállapítottuk, a négy-öt, alaposan kikeményített szoknya alatt, pamut harisnyában nem kis teljesítmény ilyen hőségben táncolni! A szoknyák között nem egy akad, amit még a dédmama is hordott valamikor, de száz évnél idősebb férfikalappal is volt szerencsénk találkozni. A nyakat ékesítő gyöngyfüzér-csodák többségét a táncos lányok, asszonyok készítették, és a három részből álló különleges párták is az újabbak közül valók – minden darabra büszkék a sárköziek, akik színpadon – mi mást – a sárközi lakodalmas mutatták be a közönségnek.

A Rábaközből érkezett vitnyédi Énekes Lenke Hagyományőrző Egyesület lányai sem panaszkodhattak, a sok keményített szoknya alatt náluk cérnából horgolt, vízfolyásos vagy szív mintával díszített harisnya nehezítette az életet a hőségben. De a kitartással náluk sem volt gond: a viseletbe öltözött lányok különféle játékokra, a gólyalábas közlekedésre igyekeztek rábeszélni a Fő utcán járó-kelő gyerekeket.

A Fehérvári királyok menetére idén is sokan jöttek el a belvárosba, a 21 tagú óriásbáb-család az ünnepi díszközgyűlésen is megjelent a Szent István téren, ahol átadták a város kitüntetéseit. A napot végül az Alba Regia Táncegyüttes gálaműsora koronázta meg: a Zichy-színpad előtti tér, a lelátó ismét megtelt emberekkel, az ARTE pedig a tánc világnapján már bemutatott, az együttes legjobb, legszeretettebb koreográfiát összegyűjtő műsorral megint elvarázsolta a közönséget. Az egykori és a mai tagokat, mintegy háromszáz táncost felvonultató, nagyon látványos, hihetetlen energiákat mozgató, szép emlékeket idéző produkció után a tűzijáték már csak a hab volt a tortán. A Székesfehérvári Királyi Napok véget értek – jövőre folytatása következik.