A gasztronómiai különlegességek és a művészet kedvelői a cukrászdai találkozó után a Via Lucis – Belső Fény című kiállításban folytathatták a beszélgetést Hager Rittával. A Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban Tóth Norbert, a kiállítás kurátora kérdezte pályájáról az alkotót, aki szívesen mesélt a kezdetektől, életéről, az alkotás folyamatáról.



A rendhagyó tárlatvezetésre érkezők először a földszinti kiállítótérben látható művek történtéről hallhattak részletesen. Mint mondta, mindent ki kellett találni, a csomózható fonalat Szegedről szerezte be, és férjével fonták, majd festették mosófazékban az alapanyagokat. „Képzeljék el, egy 75 m²-es lakásban éltünk. Amikor a fiaink elmentek iskolába, akkor elővettem a fonalakat, amelyek minden helyet elfoglaltak, dolgoztam, majd amikor hazajöttek, akkorra elpakoltam ágy alá, szekrény tetejére, bárhová. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell!” – mesélte nevetve, ahogy felidézte a majd fél évszázada történteket.



Műveiben, alkotásaiban erős hite, a fény, az isteni fény, a belső erő keresése jelenik meg. „A belső fény előhívásával foglalkozni kell, mert az jóságra viszi az embert. Ekkor az élet, még ha sok rossz is történik velünk, akkor is sokkal könnyebb lesz.” Példaként a Felívelés alkotásról elmondta, az embernek dolgozni kell, hogy haladjon. A kis csomók minket, embereket jelenítenek meg, ahogy haladunk előre az életben, hogy aztán elérjük a végcélt, az eget. A Verőcén készült alkotás kapcsán az is elhangzott, férje és gyermekei is nagyon sokat segítettek neki munkája során. „Férjem, András sokszor mondta, hány százezer métert gyalogolt egy-egy alkotás érdekében, amíg fonta a műhöz kellő, megfelelő vastagságú fonalat. A gyerekeink gombokat festettek, terítőket rojtoztak.” A történetek során megismerjük a családot is, a két fiút, a kilenc unokát és eddig! (teszi fel mutatóujját) 14 dédunokát, akik nagy szeretettel veszik körbe és örömmel figyelik a ma is aktívan alkotó művészt, vagy ahogy az est során is szólítják, Mamit. A Kossuth-díjas, Prima Primissima Díjas, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett iparművész, textiltervező, gobelinművész több méteres, illetve négyzetméteres művei mellett az egészen aprók is megtalálhatóak.



A Székesfehérváron látható harminchárom alkotása közül a rendhagyó tárlatvezetés során kiemelte az első emeleti térben látható „Fonalaimból szőtte a madár és én” történetét: a kertben egyszer egy olyan kis fészket talált a földön, amelyet a madarak az általa használt fonaldarabkákból készítettek maguknak. Ez ma már az általa szőtt alapon látható a térben. „Azóta mindig teszek ki a kertbe apró fonalakat, hogy legyen miből fészket építeni a kismadaraknak.” – teszi hozzá mosollyal az arcán, szeretettel teli hangon. S két fia támaszt nyújtó kezébe kapaszkodva folytatja a tárlatvezetést azokhoz a bojtokhoz, amelyek négy tulajdonságot jelenítenek meg. Mint mondta, tapasztalata szerint a látogatók közül a gyerekek azok, akik rögtön eltalálják, melyik jeleníti meg a szerény, a magabiztos, a hiú és az alázatos tulajdonságot. A kiállításban egyre magasabbra, a belső úton emelkedve, a második emeleten bibliai történetek között sétálva értünk el a berlini Brandenburgi Kapu Csend Termében helyet kapott Sugárzó csend alkotáshoz. Az együtt töltött idő, a történetek, az élet hozta nehézségek ellenére a Hager Rittából és alkotásaiból áradó derű, optimizmus ajándéka volt e különleges délután résztvevőinek.

Forrás: ÖKK